Berendeltek Egyetemvárosba nulladik hétre melózni, aminek örülök. Már alig vártam, hogy elhúzzak otthonról. Kibaszott unalmas volt.
Tegnap ücsörészek a munkahelyen, mikor egy - közepesen kellemetlen külsejű, ámbár rondának egyáltalán nem mondanám - nő közelít, majd különböző városi tájékoztatás kérdésekkel bombáz, mondván, nem idevalósi, de kiderült, hogy két éjszakát itt kell töltenie, és ruhát stb kell beszereznie. Szépen elmagyaráztam neki mindent, majd elment. Majd visszajött, de igazából semmi érdemleges információról nem kérdezett, csak fecsegett, megmutatta az órarendjét, és hogy ez mekkora kibaszás, mert a munkahelyen nem fogják megenni. Aztán fordított, felőlem érdeklődött. Lévén annyira nem ég a ház, hogy egy ilyen csajt vigyek szobára, nem húzogattam a szemöldököm. Ezt kihívásnak tekinthette, egyre mélyebben ásott, a végén már azt hittem, hogy nem is koleszban akar aludni, hanem nálam. Mondta, hogy ma is lesz még itt dolga, majd kérdezte, hogy én azaz én mikor leszek bent.
Most éppen őt várom, csak meg kéne abajgatni, mert egyik alapszabály: Minden kihagyott pinát előbb vagy utóbb meg fogsz bánni.
Kezd belőlem kiszabadulni a rockandroll.
