Lassan elmegy. Nem akarom, hogy elmenjen, de igazából őt sem. Szerelmes vagyok, de talán csak a szerelembe. Vagy abba, amit vele éltem át, és nem is a személyébe.
Csak mikor a nyíltan leszbikusz szobatársa azt mondja, hogy visszatérő téma vagyok nála, nem tudom elhinni, hogy azzal a gyökérrel van. Már egy éve. Ugyanis pont egy éve volt az a buli, amibe hívott, és nem mentem el, és ahol összejött a sráccal. Majd másnap tesztelt.
Mikor a nyíltan leszbikus elmondása szerint már félig belémzúgott az Ő elmondásai alapján...
Egyébként látványosan kerül. Legutóbb a Nagy Nemzetközi Névnapi kolibulimra azért nem jött el(pontosabban le a szobájából), mert nem volt szabad innia, ugyanis reggel nadizott. Bazzeg, inni nem muszáj, egy puszitól meg nem fogsz berúgni. Ha nem akarsz találkozni, akkor meg mondjad. Azóta kb elsétálok mellette, még ha ő lassít is. Velem ezt nem fogod csinálni, akármennyire szeretlek.
